Budai Gyógytornázó

Gyógytorna vagy Gyógytestnevelés ?

A két szó – gyógytorna, gyógytestnevelés – nagyon hasonlónak tűnik, sokszor azonos értelemben is használják őket, de valójában különböző fogalmakról van szó, annak ellenére, hogy mindkét tevékenységi forma mozgással gyógyít.

A gyógytornász – fizioterapeuta szakemberek egészségügyi képzettségűek, az egészségügyi ágazat valamennyi területén tevékenykedhetnek, ahol a fizioterápia teljes eszköztárával önállóan dolgozhatnak.

A gyógytestnevelők a testnevelő tanárhoz hasonló képzésben részesülnek, és az oktatási intézményekben azokat a gyerekeket, fiatalokat fogadják, akik különböző betegségek, állapotok miatt a testnevelés órákon nem, vagy csak könnyített formában vehetnek részt. A foglalkozások felépítése a testnevelés órákéhoz hasonló, de használják azokat a speciális gyakorlatokat is, amelyek az adott betegség, állapot során szükségesek. A gyerekek teljesítményét osztályozzák.

Tehát a gyógytorna, és a gyógytestnevelés egymást nem helyettesítő, két különböző ellátási forma. Mindkettőre szükség van, mindkettő fontos a gyerekek, fiatalok ellátásában.

Az iskolai mozgásszervi szűrővizsgálatokon fizikális vizsgálattal mérik fel, hogy van-e a gyermeknek hanyag tartása, veleszületett vagy szerzett gerinc- és ízületi problémája. A szűrés célja, kiemelni azokat, akiknek ortopédiai szakvizsgálatra van szükségük, felismerni időben a gyógyítandó gerincbetegségeket és a vizsgálat eredményének megfelelően besorolni a gyermeket iskolai normál vagy gyógytestnevelésre, ill. gyógytornára.

Az iskola feladata kell, hogy legyen a mindennapi testmozgás biztosítása. A testnevelés óra keretein belül tartásjavító torna helyes végzése, a helyes ülés megtanítása és szorgalmazása, úszástanítás és az úszás szorgalmazása. Az oktatási intézmény lenne hivatott biztosítani a gyermek számára a megfelelő kezelést, szükség esetén a gyógytornászhoz való eljutást.

Komoly problémát okozhat, ha a gyógytorna szakembertől való megtanulása és otthoni végzése helyett a gyermek gyógytestnevelésre jár, és azt hiszik ez azonos a gyógytornával, a szükséges kezelést megkapja, fölöslegesen felmentik testnevelésből, nem sportol, nem mozog eleget az illető. A nem megfelelő kezelés következtében a tartáshibák, gerincdeformitások rögzülnek, a gerinc statikus túlterhelése és dinamikus alulterhelése következtében korai discopathia alakulhat ki.

Forrás: www.egeszsegkalauz.hu, www.oviszulo.hu

Mi is az a gerincferdülés, és mik a terápiás lehetőségek?

Iskolai szűrővizsgálatok során gyakran elhangzik: „ A gyermeknek gerincferdülése van.” A diagnózis elsőre ijesztőnek tűnik, de az időben felismert és kellő kitartással, szorgalommal kezelt esetekben az elváltozás jól kezelhető, akár teljesen meg is szüntethető. Azonban a késői szövődmények lehetősége miatt, semmiképpen nem szabad a kezelés megkezdésének időpontját elodázni.

Gerincferdülésen a gerincoszlop oldalirányú görbületét értjük. Ez az úgynevezett funkcionális scoliosis. Lehet ismeretlen eredetű, vagy valamely más okhoz kapcsolódó (pl. végtaghossz különbség).

Abban az esetben, mikor az oldalirányú görbülethez a csigolyák elfordulása is társul, strukturális scoliosisról beszélünk. A torzió következtében a háti szakaszon bordapúp, az ágyéki gerincszakaszon ágyéki púp alakul ki. A kiváltó ok ebben az esetben is lehet ismeretlen eredetű, de lehet fejődési rendellenesség, izomsorvadás, anyagcsere-betegség, kötőszöveti elégtelenség, stb.

Az alkalmazott terápiás módszer kiválasztása a görbület mértékétől függ, melyet az orvos fokban határoz meg. A terápia célja, hogy a görbület fokozódását megakadályozzuk, és lehetőség szerint korrigáljuk.

10-20 fokos esetben a legfontosabb a hátizomzat megerősítése rendszeres gyógytornával. Emellett elengedhetetlen a napi rendszerességgel végzett mozgás. A torna kiegészítésére az úszás ajánlott.

20-45 foknál nagyon fontos a naponta végzett gyógytorna, a korai fűzőkezelés és a kórházi rehabilitáció.

50 fok felett az esetek többségében műtét javasolt.

Hargitai Éva gyógytornászunk, a gerincferdülések kezelésében nemzetközileg is leghatékonyabb módszernek elismert 3D scoliosis terápiával kezeli pácienseit.

A Schroth módszer 10 fokos görbülettől, a páciens jó együttműködése esetén alkalmazható. Lényege, hogy a gerincet a maximális aktív nyújthatóságán keresztül, a háromdimenziós légzéssel egybekötve beállítsa a középhelyzetbe és ebből a korrekciós helyzetből a páciens aktívan indítsa meg az izomerősítést és az izmok nyújtását.

A lúdtalpról

A lúdtalp, a leggyakoribb statikai eredetű lábbetegség, a láb boltozatos rendszerének lesüllyedése.

A láb boltozata kisgyermekkorban alakul ki, fokozatosan, az izmok munkája során, ahogy a gyermek elkezd állni, járni.  Fontos, hogy ebben a korban éljünk a lúdtalp és később annak következtében megjelenő panaszok, tartáshibák prevenciójának lehetőségével.

Engedjük a gyermeknek, hogy természetes talajon (fű, homok, kavics) mezítláb járjanak. Fordítsunk figyelmet a lábbeli kiválasztására, már kisgyermekkorban. Ugyan hamar kinövik és az áruk igen borsos tud lenni, mégis fontos, hogy olyan cipőt viseljen a gyermek, ami segíti a járás rugalmasságát, gördülékenységét - tehát nem merev a talpa, és tartja a bokát - tehát nem puha a kérge.  

A lúdtalp gyakran társul a sarokcsontnak a testünk tengelyéhez viszonyított kóros dőlésével, a boka „bedőlésével”. Ebben az esetben a szupináló, azaz sarokékes cipő viselése javasolt. Lúdtalpbetét viselése gyermekkorban nem mindjárt ajánlott, mert azon izmok működését helyettesíti amelyek a boltozat kialakulásáért felelősek. 

Felnőtt korban is csak akkor célszerű a lúdtalpbetét viselését elkezdeni, ha a láb erősen terhelve van (pl.: sok állás, sport) vagy panaszt okoz a lesüllyedt boltozat. Ekkor is a tornával együtt! A torna és a lúdtalpbetét tehát ki kell, hogy egészítsék egymást. A betét óvja lábunkat a túlterheléstől, ízületeinket a deformálódástól, a torna pedig lehetőséget ad a korrekcióra és megerősíti izmainkat.

Íme néhány gyakorlat a láb boltozatának megerősítésére:

Ülő helyzet:

1. Lábakat kisterpeszben, párhuzamosan egymás mellé tesszük. Kislabdát (pl.: teniszlabda, tüskés masszírozó labda) teszünk a talpunk alá és gurítgatjuk előre-hátra, körbe-körbe rajta a lábunkat.
2. Talpunk közepe alatt a labda, leszorítjuk a talajra a labdát, megtartjuk 2-3 másodpercig, majd lazítunk. Labdát félretesszük.
3. Lábujjra és sarokra gördítjük a talpakat.
4. Sarokra gördítjük a talpat, sarkunkon támaszkodva körzünk a lábfejjel jobbra-balra.
5. Behúzzuk  a lábujjakat mintha karmolnánk, megtartjuk 2-3 másodpercig, majd kiengedjük.
6. Behúzzuk a lábujjakat, lábfejet megemeljük, majd lazítunk, letesszük a talpat a talajra.
7. Behúzzuk a lábujjakat, talpakat egymás felé fordítjuk, majd kiengedjük a lábujjakat és letesszük a talajra a talpakat.
8. Ceruzát vagy tollat veszünk fel a földről a lábujjakkal.
9. Papír fecniket szedegetünk fel a földről a lábujjakkal megmarkolva azokat.

Álló helyzet:

1. Lábaink párhuzamosak, kisterpeszben vannak. Lábujjra és sarokra gördülünk.
2. Behúzzuk a lábujjakat „bekarmolunk”, kiengedjük.
3. Lábujjhegyen járnunk, sarkon járnunk.
4. „Mackó” járásban járunk - lábujjakat behúzzuk, belső talpszéleket megemeljük.